A Budapesti Operettszínház színésze tinédzserként pár év alatt veszítette el az édesanyját és az édesapját, s hosszú ideig élt nélkülözésben. Ekkor belépett az életébe Judit néni, akinek köszönhetően visszakapta a hitet, hogy árvaként is lehet boldog családja.
– Miután az anyukám elment, az apámmal kettesben elköltöztünk egy kisgyőri házikóba. Ő ekkor a szíve miatt már rokkantnyugdíjas volt, és ugyan próbálta, nem tudott megteremteni mindent. Volt olyan időszak, hogy nem volt áramunk, gyertyafénynél írtam a leckét – emlékezett vissza a gyerekkorára a színész, aki ekkor ismerte meg Judit nénit.
– Apukám orvosának az asszisztense volt, és a párja is egy ideig. Rengeteget segített, előfordult, hogy megjelent az iskolában egy ételhordóval, mert tudta, csak így lesz valami rendes étel a gyomromban. Amikor apu meghalt, ő volt az, aki magához vett, ő lett a nevelőanyukám, és vele együtt kaptam egy új családot – sóhajtott Gömöri.
A cikk folytatásáért keresd fel a Blikk.hu oldalát.